Carlos Alberto Parreira nem elemezte taktikája hibáit

A szakember, aki 1994-ben már a vb-elsőségig vezette a brazilokat, Franciaország ellen az egycsatáros taktikát választotta: sikerült a csúcsformájától messze lévő Ronaldót bezavarnia a Thuram-Gallas-Makelele-Vieira négyszög közepére, ahol a Fenomén tulajdonképpen érthető módon képtelen volt megjátszani a felé érkező labdákat. Ronaldinho papíron ugyan szintén csatárt játszott volna, de gyakorlatilag kivonta magát az összjátékból, a másik két támadó középpályásnak, Kakának és Juninhónak pedig összesen, ha volt öt jó átadása. A balszélen Roberto Carlos még csak-csak elboldogult, de Cafú felfutásai inkább ártottak, mint használtak, így a brazilok Adriano, Cicinho és Robinho beállásáig (azaz 80 percig) jóformán semmi veszélyt nem jelentettek Fabien Barthez kapujára, és végül egyetlen kapura tartó lövéssel zárták a negyeddöntőt.

Parreira azonban nem a taktikában látta a kiesés okát. “Franciaország jobban játszott, türelmesebbek voltak és megérdemelten jutottak tovább. Mi mindent megpróbáltunk, és ezt köszönöm is a játékosaimnak, de valami hiányzott” – fejtegette a szakember.

“Sajnos az emberfogásunk nem volt tökéletes” – lepett meg mindenkit Parreira. “Ők viszont kilenc emberrel védekeztek, és jól fogták a mi támadóinkat, támadásban pedig Zidane és Henry révén nagyon gyorsan kibontakoztak, akiket nem őriztünk eléggé szorosan” – vélekedett a szakember, némileg megfeledkezve arról, hogy a francia gól nem valami modern, szélvészgyors ellenakció, hanem egy egyszerű szabadrúgás után született – bár akkor valóban megfeledkeztek Thierry Henryról a védők.

A kapitány visszautasította azt a vélekedést, hogy a franciák játszották volna az igazi brazilos futballt. “Teljesen visszaálltak védekezni, ez nem valami brazilos” – közölte, de természetesen elismerte Zinedine Zidane teljesítményét: a 34 éves középpályás remekül, elegánsan futballozott, és látványos cselei mellett jobbnál jobb labdákkal tömte társait. “Most is nagyon jól játszott, nem hiába ő az elmúlt évtized egyik legjobb játékosa. Próbáltuk megállítani, de nem állítottam rá külön védőt, mert mi, brazilok nem játszunk emberfogással” – mondott némileg ellent korábbi kijelentésének Parreira, aki mindentől függetlenül vállalta a felelősséget a kudarcért.

„Ha Brazília nyer, az a játékosok sikere, ha kikap, az az edző kudarca. Az lett volna a feladatom, hogy a vb-győzelemig vezessem a csapatot, és ez nem sikerült. El vagyok keseredve, közülünk senki nem gondolta volna, hogy ilyen hamar véget ér számunkra a torna.”

„Nagyon jó csapattól kaptunk ki, amely szinte hibátlanul futballozott, mi viszont buta hibákat követtünk el. Legalább egy dél-amerikai csapatnak azonban helye lett volna a legjobb négy között, szégyen a világ futballjára nézve, hogy másként alakult” - vélekedett Parreira. Elképzelhető, hogy igaza van, az azonban biztos, hogy a kicsit is szervezetten védekező, európai stílusú ellenfelekkel igencsak megszenvedett a válogatottja, amely csak Japán és Ghána ellen királykodhatott zavartalanul.